Elhatároztam, hogy a "kukabúvárok őrületnek" ellenállok és márpedig én biztos, hogy nem fogok venni a kisfiamnak ilyen vacakságot. Az ovis társak és a "környezet nyomására" mégis beadtam a derekam. Közben háborogtam is rendesen, hogy ez az ötlet miért nem nekem jutott eszembe. Hiszen mindössze néhány grammnyi gumi-szerű izékről van szó, amelyek ára több százszorosan meghaladja előállítási költségét. A jó marketingnek és a szülő gyengeség összjátékaként meghódította a kisgyerekeket. Ideje nem áldozik le, hiszen szezononként újabb és újabb színű kukák a trendek.
Tehát, hozzánk is beköltöztek...
Blogomban azt követem nyomon, hogy milyen formában tölti ki gyermekem szabadidejét. Tényleg annyit eljátszik majd vele, mint amilyen könyörgően vágyott rá? Meglátjuk...
